Egyik hétfő délelőtt, Peti áll a tó előtt – avagy de nehéz a pergető táska…
Hét eleje volt, Peti nem dolgozott,
szabadságon volt. Szabadságon, amit már nagyon várt, hiszen nagyon rég
volt már, amikor önfeledten pergetve vallathatta az általa olyannyira
kedvelt tározó vizét. Sokat dolgozott az elmúlt hónapokban, és kijárt
neki a pihenés. Peti egyedül élt, néhány hónapja úgy döntöttek
kedvesével, ez a kapcsolat már nem működik. Ez a kapcsolat már nem
olyan, mint valamikor, amikor mindkettőjük szemében lobogott a szikra. A
szikra sem maradt már a tűzből, amit gyújtott. Kedvese egyébként sem
nézte jó szemmel, hogy sok időt töltött a vízparton, mert ő nem kedvelte
a horgászatot, nem kedvelte a csendet, a természet közelségét. Ő az
urbanizált világ szülötte volt, ott érezte jól magát, a házak és autók
között, a rohanó emberek és járművek sokaságában, a plázák és árkádok
világában...
Bővebben: HorgászClub - Egyik hétfő délelőtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése